Karórágás/levegőnyelés

Viselkedés leírása

Ez a viselkedés a már súlyosabb sztereotip viselkedések közé sorolható, hiszen ha ezt a tevékenységet folytatja a ló, akkor rendkívül megnövekszik a kólika (megcsavarodik a bele, ezáltal egyre fokozottabban kezd fájni a hasa, és ha nem kezelik bele is halhat a ló) előfordulásának a valószínűsége (majdnem hogy garantált), ezenkívül a gyomorfekély kialakulásának az esélyét is növeli. A karórágást igen könnyű felismerni: ez a viselkedés abban mutatkozik meg, hogy a ló a boxban, állásban akár a karámban is megtalálható főleg fa felületeket kezdi először csak rágcsálni. Ez fog aztán átalakulni a tipikus karórágásba vagy levegőnyelésbe. Hivatalosabb definíciója a következő: karórágáskor a ló a környezetében található fa vagy egyéb anyagú felületeket rágja; levegőnyeléskor a ló a felső metszőfogait megtámasztja az adott felületen, és nyelvét előre tolva ’’levegőt nyel’’, melyet egy böffenésszerű hang kísér. Azért írtam idézőjellel, mert nem teljesen tisztázott még az, hogy tényleg nyel-e levegőt a ló miközben ezt a viselkedést mutatja, vagy csak olyan hangot ad, és úgy néz ki mintha levegőt nyelne.

Viselkedést kiváltó okok

  Ennek a viselkedésnek a kiváltó okait igen kis körre le lehet szűkíteni. Természetes körülmények között a ló egy napjának több mint a felét a táplálkozás tölti ki, ami nem más, mint a legelés, ami folyamatos mozgással is jár. Egy istállózott lónál ez a szükséglet teljesen el van nyomva és a napjának csupán a 30%-át tölti ki a táplálkozás, ami ráadásul nagy mértékben el is tér a természetes táplálkozási szokásaitól. Ennek a tevékenységnek a hiánya hozza elő többek között a karórágást a lovaknál. Hiába van a ló előtt egész nap széna, ugyanazt a fajta tevékenységet nem fogja tudni helyettesíteni, mint amire fajtájából adódóan szüksége lenne.      

 A másik lényeges kiváltó oka a viselkedésnek a stressz. Legelés és az ahhoz társuló összetett mozgássorozat végzése közben a ló olyan hormonokat termel, amik nyugtató hatásúak és kiegyensúlyozottságát segítik. Ezek csökkent mennyisége kiszolgáltatottabbá teszi a lovat a stressznek. Ugyanakkor ez a viselkedés egyfajta megküzdési mechanizmus is. Egy stresszes ló ennek a viselkedésnek a végzése közben hasonló hormonokat termel, mint legelés közben, és ezzel próbál javítani a stressz-szintjén. Ez azonban igen addiktív lehet, és ha későn veszik észre a lónál ezt a viselkedést, gyakran már késő, mivel a ló szinte szó szerint függővé válik a viselkedéstől és nem fog tudni leszokni róla, még akkor sem, ha visszahelyezik egy természetesebb környezetbe.

Hogyan tudsz segíteni?

Fontos kiemelnem, hogy a külön erre a problémára kifejlesztett nyakszorító nyakörv használata nem fogja megszüntetni a viselkedést, csupán el fogja rejteni. Továbbá a műtéti beavatkozások sem fogják a ló stressz szintjét lejjebb vinni, és a legelés hiányát sem fogják pótolni.

  Hogyha időben sikerül észrevenni a problémát, akkor fontos felmérni a ló környezetét bármilyen lehetséges stressz forrás miatt. Először is ezt kell megpróbálni kiiktatni, bármi is legyen az. Hogyha az a stressz kiváltó oka, hogy istállózva van és napi valahány órát a boxában tölt, akkor arra csak a tartásmódváltás lehet a megoldás. Ugyanis csak úgy tudjuk megadni a lónak a kellő mennyiségű legelési időt, hogyha minimum egész nap egy legelőn van, és csak éjszaka kerül be a boxába. Ha azonban a környezetváltás olyan stresszt okozott a lónál, hogy szokatlanul sokáig nem illeszkedett be a többi ló közé, és az új környezetet is nehezen szokja meg, akkor sajnos elképzelhető, hogy a viselkedést s stresszoldó és -nyugtató hatásai miatt továbbra is folytatni fogja.

 Ha azonban túl későn észlelte a lovas a problémát, akkor hiába szünteti meg a stresszt okozó körülményeket, hiába viszi át másik lovardába a lovat, a probléma nem fog eltűnni. Ekkorra ugyanis annyira hozzászokott a ló ehhez a fajta ’’nyugtatóhoz, stresszoldóhoz’’ hogy a természetes tevékenység már nem elégíti ki az ilyen jellegű igényeit, és továbbra is jelen lesz ez a viselkedési probléma.